Szívünk

Szívünk felépítése

Szívünk részei

A szívet kívülről körbeveszi egy kettős fallal ellátott hártya, melyet szívburoknak nevezünk (pericardium). Ennek a külső felszínén láthatóak a szívüregek határai és az a koszorúér hálózat, mely a szív táplálásáért felelős. Elsődleges funkciója a szívburoknak az, hogy védőhártyaként szolgál, azonban emellett rögzíti is a szívet a hozzá kapcsolódó szalagok segítségével a szegycsonthoz, a gerincoszlophoz valamint a mellüreg egyéb részeihez.

A szívburkon befele haladva alatta találjuk a szívfalat, mely három rétegből áll szövettani szempontból. A legkülső rétege egyrétegű laphám (endothel). Alatta található egy izomréteg (myocardium, itt tudhatsz meg többet), amely speciális, kizárólag a szívre jellemző izomszövetből, szívizomból épül fel. Legbelső rétegét szívbelhártyának nevezzük (endocardium), mely vékony kötőszövetes hártyából áll.

A szív üregrendszerét egy hosszanti lefutású sövény (septum cordis) osztja kétfelé, így alakul ki a jobb és a bal szívfél. Ezeket az üregeket a szívbelhártyából képződő billentyűk tagolják további, különálló részekre, így alakulnak ki kamrák és pitvarok mindkét szívfél esetében. Így alakul ki a szív négy ürege. A felül található üregeket pitvaroknak (atrium), míg az alul találhatóakat kamráknak (ventriculus) nevezzük. A pitvarok alapvető feladata a beáramló vér fogadása, így izomzatuk vékonyabb, kétrétegű, tágulásra képesek, míg a kamrák legfőbb feladata az összehúzódás annak érdekében, hogy a vér a test minden egyes pontjára eljusson. Ennek köszönhető, hogy felépítésére vastagabb, háromrétegű kamraizomzat jellemző. Ahhoz, hogy a véráramlás teljes mértékben folytonos lehessen, a szív izmaira bonyolult körbetekeredések jellemzőek.

Diagram of the human heart hu

A jobb pitvar (atrium dextrum) tojásdad alakú üreg, belső falazata részben sima felületű (sinus venosus), részben pedig recézett (atrium primitivum). Ebbe az üregbe fut be testünk két legnagyobb vénája, melyek az alsó (vena cava inferior) és a felső (vena cava superior) üres véna. A felső üres véna – értelemszerűen – a test felső részeiből (fej, nyak, felső végtag), míg az alsó üres véna a test többi részéből szállítja a vért a szívhez. A jobb szívfélben található pitvar és kamra határán (ventriculus dexter) található a jobb vénás szájadék (ostium venosum dextrum), mely összeköti a jobb kamrát és a jobb pitvart. A szív koszorúserei (sinus coronarius), - melyek a szív saját vérét gyűjtik össze - a jobb vénás szájadék és a felső üres véna betorkollása között csatlakoznak be a jobb pitvarba. A jobb kamra a mellkason elől helyezkedik el, a szegycsonthoz illetve a bordákhoz illeszkedik. Keresztmetszeti képe félhold alakú, kb. 5 mm vastag, lényegében körülveszi a bal kamrát. A jobb vénás szájadék és a jobb kamra közt három vitorlásbillentyű (valvula tricuspidalis) található, ezek a vér egy irányba történő áramlását biztosítják.

A szívbelhártya kettőzetéből álló billentyűk ínhúrokkal (chordae tendineae) kapcsolódnak a kamra falának szemölcsizmaihoz (musculi papillares). A jobb kamra artériás szájadékából nyílik a tüdőverőér (arteria pulmonalis), amely kimeneti nyílásánál három félhold alakú zsebes billentyűt (valvula semilunaris) találunk. Ezek tökéletes illeszkedése szintén a vér egyirányú áramlását segíti.

A szintén tojásdad alakú bal pitvar (atrium sinistrum) szerkezete a jobb pitvaréhoz hasonlít. Ez a szív hátsó oldalán helyezkedik, ide a vér a tüdőből két-két tüdővénán (vena pulmonalis) keresztül érkezik. A bal oldali üreget a bal vénás szájadék (ostium venosum sinistrum) osztja ketté, ezen keresztül jut a vér a bal pitvarból a bal kamrába. A szájadék és a bal kamra határán található a két vitorlás billentyű (valvula bicuspidalis). A bal kamra hasonló felépítésű, mint a jobb kamra, azonban a fala jóval vastagabb, nagyjából 10 mm. A bal artériás szájadékból ered testünk fő ütőere, az aorta, melynek három félhold alakú billentyű zárja le a szív felőli végét. Az aorta és a billentyűk falazata közül indulnak ki a szív saját koszorúsartériái (arteria coronaria), ezt a területet nevezzük jobb és bal Walsava-öbölnek (sinus Valsavae). Ezek a koszorúsartériák biztosítják a szív vérellátását, elzáródásuk következménye a szívinfarktus. A két pitvar között található sövényen helyezkedik el a fossa ovalis nevezetű bemélyedés, mely a magzati keringés maradványa.

A szív működése

Az üregek közül a pitvarok fogadják be a testből illetve a tüdőből érkező vért, mely innen át fog folyni a kamrákba, majd ezek fogják kipumpálni a vért a tüdőbe és az egész testbe. A jobb oldali szívfél felelős a testből érkező, sötétebb színű, oxigén szegényebb vér pumpálásáért, míg szívünk bal fele foglalkozik a tüdőből visszaérkező, élénk piros, oxigéndúsabb vérrel.

Az oxigénszegényebb és az oxigéndúsabb vér nem fog egymással keveredni, mivel a pitvarok és kamrák között találhatóak elválasztó falak, mely a sövény (latinul septum) elnevezést kapta. Ez a pitvari illetve kamrai sövény fogja megakadályozni a kétféle vér keveredését.

A vér áramlásának folyamata a következő:

A testből a szív felé két nagy vénán át folyik be a fáradt vér a jobb pitvarba, melyből a háromhegyű billentyűn keresztül a jobb kamrába jut, és onnan pumpálja ki a szív a vért a tüdőbe. A tüdőbe jutó vér felfrissül, megtelik oxigénnel majd a tüdővénákon át fog visszafolyni a bal pitvarba. Innen a kéthegyű billentyűn keresztül átjut a bal kamrába, ami az aortába pumpálja a vért, ezáltal eljuttatva azt vissza a testbe.