Szívünk

Elektrokardiográfia

Az elektrokardiográfia, vagy más néven EKG, egy olyan, non-invazív diagnosztikai eljárás, mely során a szív elektromos jelenségeit vizsgáljuk, így kapunk hasznos információkat működéséről. Ehhez az elektrokardiográf a szívizom összehúzódásakor keletkező elektromos jeleket rögzíti.

A szív egy elektromos inger hatására húzódik össze. Ez ideális esetben a szinuszcsomóból ered, majd a szív – sajátságos – ingerületvezető rostjain keresztül fog eljutni a szívizomsejtekhez. Ezt úgy képes az elektrokardiográf mérni, hogy a test felszínére – bizonyos pontjaira – elektródákat helyezünk, majd az ezáltal rögzített elektromos jelek által kirajzolódik az EKG hullám, mely szabályos, egyedi tulajdonságokkal rendelkező görbe.

Magát az EKG-t Willem Einthoven – Einthoven féle elvezetések – (1860-1927) holland fiziológus fedezte fel. Érdemeiért 1924 fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott. Felfedezése és megfigyelései a mai napig változatlanul helytállóak.

12 elvezetéses EKG, egy 26 éves egészséges férfiről

Célja

Az EKG mérés célja az akciós potenciál terjedésének vizsgálata a szívben. Az alábbiak elemezhetőek általa:

  •          szívritmus
  •          ingerület kiindulási helye
  •          ingerületvezetés sebessége
  •          szívizom vastagsága
  •          szívizom esetleges vérellátási zavarai

 

 

Az EKG vizsgálat

EKG vizsgálat (itt tudhatsz meg többet a WIWE-val való mérésről) során a szív elektromos aktivitását megfigyelve tudunk következtetéseket levonni a szív állapotát illetően. Ehhez végtagi és mellkasi elektródákat használunk, ezeken keresztül gyűjti össze az elektromos jeleket az EKG készülék. A 12 elvezetéses EKG méréshez 4 végtagi és 6 mellkasi elektródát használnak. Ezek közül a 4 végtagon elhelyezett elektródákról elvezetett információval 6 elvezetést készít az EKG készülék (I, II, III, aVF, aVR, aVL). A 6, mellkason elhelyezett elektróda 6 különböző elvezetésnek fog számítani (V1, V2, V3, V4, V5, V6). A különböző elvezetések célja, hogy más-más szögekből látják a szívet. A 12 elvezetés azt a még elfogadható számú irányt testesíti meg, amely által képesek vagyunk átfogó képet kapni szívünkről. Kutatási célból akár 100 vagy afölötti elvezetés használata is indokolt lehet.

Az EKG görbe

Az EKG készülék által rögzített hullámok nevei: P, Q, R, S, T és U, melyek nemzetközileg meghatározott, egységes jelzések. Minden egyes hullám a szív működésének valamely depolarizációs (elektromos kisülés) vagy repolarizációs (elektromos újratöltődés) szakaszát jelöli a szív bizonyos részeiben.

  • P-hullám (pitvari hullám): az ingerület pitvarban történő terjedését jelöli. Amplitúdója pozitív, 1-2 mm mértékű. Időtartama 0,06-0,11 mp.
  • P- R távolság: a pitvar és a kamra közötti átvezetési időt jelöli. Időtartama 0,04-0,1 mp.
  • QRS-komplexum (kamrai hullám): a kamrák depolarizációját jelzi, mely gyors lefolyású. A komplexum áll egy negatív Q-hullámból, melyet nem mindig észlelünk, egy magas, pozitív R-hullámból, mely a kamraizomzat fő tömegének ingerületbe jutása, amplitúdója 10 mm és egy negatív S-hullámból. A komplexum lefutása alatt megy végbe a kamra teljes munkaizomzatának depolarizációja. Időtartama 0,06-0,1 mp. Ebből 0,03 mp az interventricularis septum depolarizációja, 0,055 mp a jobb kamra és 0,068 mp a bal kamra depolarizációja.
  • ST-szakasz: a kamrák repolarizációs szakasza.
  • T-hullám: közepes amplitúdójú elnyújtott hullám, a kamrák teljes repolarizációját jelzi, időtartama 0,20 mp.
  • Q-T távolság: kamraizomzat depolarizációjának és repolarizációjának együttes időtartama.
  • U-hullám: bizonytalan eredetű hullám. Jelezheti az interventricularis septum repolarizációját vagy a kamrák lassú újratöltődését. Időtartama 0,1-0,2 mp.



Szívritmus, Sinusritmus

Ahhoz, hogy a szívritmust biztonságosan be tudjuk azonosítani, egy hosszabb EKG görbén kell vizsgálnunk a szívütések számát egy kiválasztott elvezetésben. Ez általában az EKG II-es elvezetése (a WIWE az I-es elvezetést használja, itt tudhatsz meg többet). A ritmuszavarok kimutatásához legalább 12, de még inkább több, egymást követő szívciklus vizsgálata szükséges.

A normális szívritmust sinusritmusnak nevezzük, amely esetben a sinuatrialis csomó, avagy sinuscsomó természetes pacemakerként működik.

A sinusritmus jellemzői:

  • 60-100 szívverés percenként.
  • a P-hullám pozitív amplitúdójú a II-es elvezetésben, és negatív aVR-ben.
  • a P-hullám után minden esetben QRS-komplexum következik.